2003 óta élek Zalában. Addig budapestinek mondhattam magamat. Akkor éreztem úgy, hogy nem szertnék, nem tudok tovább Budapesten élni. Mindíg is vonzott a vidék, talán azért mert anyukám zalai születésű. Gyerekkormomban nyaranta sokat jöttünk rokonlátogatóba, és onnan maradt meg bennem sok emlék erről a szép zöld vidékről. A sorsfordító 2003-ban éreztem úgy, hogy Budapest már nem az én városom. Az emberek kezdtek az egymástól való elidegenedés útjára lépni. A sok épület, aszfalt és beton már szinte fojtogató volt. Ekkor léptem egy merészet és jöttem egy új munkahelyre, idegen városba Zalába.

Ami először szembetűnő volt, az a sok zöld táj. Nyugtató volt látni a sok erdőt-mezőt az egymás hegyén-hátán álló házak után. Az emberek is mások itt. Könnyebb megszólítani egymást, könnyebb szóbaelegyedni a másikkal.

Bár szívesen megyek haza a szüleimhez és viszem magammal a gyerekeimet is nagypapa-nagymama látogatóba, még egyszer sem éreztem úgy, hogy jó lenne újra Pesten lakni. Ott már számomra minden idegen, minden túl nagy, túl forgalmas. Már az utcaneveket is elfelejtttem.....

Köszönöm Zalának, hogy új otthont és családot adott nekem.

Oldal: Ó, az a dimbes-dombos zalai táj
"Én kiskertet kerteltem..." - © 2008 - 2024 - kiskertem.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat